2013. május 31., péntek

Az első ballagók





Ballagás a gimnáziumban

"Bár zord a harc, megérzi a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák!"

E néhány kedves sor került a sztálinvárosi Általános Gimnázium IV. osztályos ballagó diákjainak meghívójára.
A ballagási ünnepség május 11-én délelőtt 11 órakor kezdődött. Az iskola virágba öltözött tornatermében búcsúztatták az első, Sztálinvárosban érettségizett diákokat.
A kedves, megható délelőtti ünnepséget a ballagó diákok sötétkék ruhája, és a hajukban felhalmozott sok-sok tarka virág is emelte.
"Ballag már a vén diák..." - csendült a hagyományos búcsúdal és kart-karbaöltve jöttek a IV. osztályos fiúk és lányok.
A Himnusz eléneklése után Siklósi Pál osztályfőnök búcsúztatta az érettségizőket. Beszédében kihangsúlyozta annak a jelentősségét, hogy ők az első szocialista város első érettségizői. "Legyetek erre mindig büszkék, bárhova sodor sorsotok" - mondta többek között.
Ezután a III. osztályosok és a KISz szervezet III. és IV. oszt. tanulói részéről hangzottak el búcsúztató szavak. A távozó IV. osztályos fiúk és lányok meghatott szavakkal köszöntötték tanáraikat 4 fáradságos év után. A III. osztályosoknak és az öreg tanulóknak jó tanulást kívántak és az eddig kialakult iskolai hagyományok továbbfejlesztésére és megőrzésére kérték őket. A III. osztályosok átadták ajándékaikat a távozóknak. A faragott vándorbot és a bot végére felkötött kis bátyú képletesén az életbe való indulást jelentette.
Ezután Tapolczai Jenő, a Városi Tanács VB. elnöke üdvözölte és néhány kedves szóval búcsúztatta az érettségizőket.
- Nagy eseménynek tartjuk városunk életében a mai napot, amikor Sztálinváros első érettségizőit búcsúztatjuk. Nehéz az elválás, nehéz itthagyni az iskolát, de e fáradságos, örömben és bánatban gazdag négy év után soha ne feledjék, hogy városunk első érettségizői voltak.
Becsüljék meg szüleiket, akik annyit dolgoztak, hogy önök tanulhassanak, kulturált  művelt emberek lehessenek. Emlékezzenek szeretettel nevelőikre, akik fáradságot nem kímélve tanították Önöket. Szeressék a mi sokat szenvedett hazánkat, Népköztársaságunkat. Az elmúlt 12 esztendő tette lehetővé, hogy a munkás-paraszt fiatalok előtt is kitáruljanak az iskolák kapui. Gondoljanak szeretettel mindig a mi városunkra, legyenek e városra mindig büszkék.
E napon kérem önöket, ne hagyják magukat megtéveszteni, legyenek a Magyar Népköztársaság becsületes, hű dolgozói. Önöknek az életben sok sikert és előrehaladást kívánok, nevelőiknek pedig további jó munkálkodást - fejezte be Tapolczai elvtárs.
Salgó elvtársnő, az Ált. Gimnázium igazgatója könnyezve búcsúztatta kedves diákjait. Meghatott szavakban biztosította őket afelől, hogy ide mindig visszajöhetnek, örömben, bánatban egyaránt. Sok sikert és boldogságot, kívánva fejezte be búcsúztatóját.
Az "Ifjúsági induló" hangjaival zárult a bensőséges ünnepség és a ballagó "öregdiákok" még egy utolsó sétára indultak az iskolába, elbúcsúzni minden kedves zugtól és saroktól. Ifjú hangjuk hol innen, hol onnan csendül fel: "Ballag már a vén diák, tovább, tovább..."


Az első végzős osztályok:







2013. május 30., csütörtök

Az első hét év

feldolgozás folyamatban

Előszó


írta: dr. SALGÓ DEZSŐNÉ igazgató


Úgy érezzük, napjainkban sokat vitatott kérdés felvetése kívánkozik évkönyvünk első lapjaira.
Mit értünk ma általános műveltségen, van-e a gimnáziumnak létjogosultsága, hogyan alkalmazkodik a, középiskola szocialista építésünk igényeihez, ezekről a kérdésekről szeretnénk néhány szót szólni.
Napjainkban a természettudományos és technikai műveltség olyan hatalmas mérvű fejlődésen ment keresztül, hogy műveltségen ma többet értünk, mint a hagyományos klasszikus műveltséget. A klasszikus műveltséget ki kell egészítenünk természettudományos műveltséggel és technikai ismertekkel. Amely iskolafajta ezt nyújtani tudja kerek egészében, az a gimnázium.
A gimnáziumban ma a hagyományos irodalom, történelem, művészettörténelem, pszichológia mellett, melyet kiegészítenek a nyelvek: latin, orosz, német, alapos természettudományos oktatást is kap ifjúságunk, amely természetesen marxista világszemlélet alapján áll.
Hogy az élettel is lépést tartsunk és a gyakorlati oktatást is segítsük, kísérletező órákat kötelezően tartunk a kémia, fizika és a biológia területén, ahol csoportokban dolgoznak a tanulók. Az utolsó évben nagyot léptünk ezen a téren előre. Kiléptünk az iskola szűk falai közül. Közelebb vittük tanulóinkat az élethez, a gyárhoz, az üzemhez. S ezeket a tanulókat már nem lehet azzal vádolni, ha elhagyják az iskolát, hogy nem értenek semmihez. S rajtuk keresztül az iskolafajtát sem.
Ezzel megfeleltünk a legfontosabb kérdésre. Igen, a gimnáziumnak van létjogosultsága. Humánus és természettudományos műveltséget kapott olyan ifjakat bocsátunk ki az iskola falai közül, akik megtanultak helyes szemlélettel gondolkozni, kutatni, de ugyanakkor megtanultak dolgozni is, és szívesen állítják képességeiket hatalmas iramban fejlődő szocialista hazájuk rendelkezésére.
A cél most, hogy minél több munkás- és parasztgyerek kerüljön a gimnáziumba, melynek kapui régen zárva voltak előttük. Ezt a törekvést támogatta kormányunk akkor, amikor 1953-ban gimnázium létesítését határozta el a Városi Tanács javaslatára. A határozatot tett követte, és 1953 óta sok-sok tanuló nevelődik a fenti szempontok szerint a gimnázium falai közt.
Évkönyvünkben képet óhajtunk adni arról a munkáról, amely a hét év alatt iskolánkban folyt.
A munka nem volt zavartalan és nem volt zökkenőmentes. De új szocialista városunk többi intézményeihez hasonlóan az évek folyamán megteremtődtek azok a személyi és tárgyi feltételek, amelyek a jó munka alapját képezik.
Segítségünkre volt ebben a Megyei Művelődési Osztály, a Városi Tanács, akik a személyi és tárgyi feltételeket megteremtették és hathatós támogatást nyújtottak. Mindazért a segítségért, amit az évek során bárhonnan és bárkitől kaptunk, itt mondunk köszönetet.
A nevelési és oktatási munka színvonalának emelése érdekében segítségünkre volt a Városi Pártbizottság, a Városi Pedagógus Pártszervezet, a Pedagógus Szakszervezet, amely az iskolai pártcsoport aktivizálásával lendítette fel az egész tantestület munkáját. Itt kérjük továbbra a Városi Pártbizottságot és a Pedagógus Pártszervezetet, hogy kísérje figyelemmel iskolánk munkáját és tanácsaival támogassa azt:
Célunk az újtípusú középiskola megteremtése, amelyben komoly alkotó munka folyik. El kell érnünk, hogy felsorakozzunk az ország legjobb középiskolái mellé. Kötelez erre bennünket új szocialista városunk neve, a Vasműben elért komoly termelési sikerek, az egyéb intézményeknél folyó jó munka.
A Magyar Szocialista Munkáspárt művelődéspolitikájának irányelvei, a VII. pártkongresszus direktívái nekünk is megmutatták a követendő utat. Ezen az úton akarunk haladni: kommunista szellemű és világnézetű, művelt, erkölcsös ifjúságot akarunk nevelni.
Az ilyen szellemű ifjúság nevelését csak a szülői házzal tudjuk megvalósítani. Szoros kapcsolatot kell tehát a szülőkkel is kialakítani. Meg kell érteniük a szülőknek is, hogy gyermekük szocialista társadalomban fog élni, tehát helyesen akkor járnak el, ha gyermeküket szocialista szellemben nevelik, és felkészítik a szocialista építés feladataira.
De céljaink megvalósítását kell, hogy az ifjúság is magáévá tegye. Magas tanulmányi színvonalat csak komoly, tervszerű, állandó tanulással lehet elérni. Számítunk ebben a munkában a Kommunista Ifjúsági Szövetség hathatós támogatására. Legyen motorja iskolai életünknek, lelkesítse a tanulóifjúságot a tanulásra, vigyen életet a szakkörök munkájába, szervezze a társadalmi munkát, mutasson példát a munkában, a szocialista emberhez méltó fegyelmezettségben.
Hiszem, hogy közös erőfeszítések nyomán kialakul az ideológiai-eszmei és pedagógiai egység a tantestületben, létrejön a szoros elvtársi kapcsolat a szülőkkel, a tanulóifjúság öntudatosabb része pedig megértve, hogy ebben saját egyéni boldogulását is szolgálja, segíteni fog nekünk céljaink elérésében.

Folyt köv.!



Iskolai híradó - 1974 május


ISKOLAI HÍRADÓ - 1974 május - letöltés

Párbaj

Az iskolaújság előző számát akartam feladni egyik szerkesztő barátomnak. A címzés rendben, csomagolás rendben, csak a bélyeg hiányzik: Vajon milyen címletet (szakszerűen) ragasszak rá? Hosszú tanakodásom vége az lett, hogy semmilyet sem ragasztottam rá! Hanem: irány a főposta!
Gondoltam legfeljebb egy kettesből megúszom, de minden eshetőségre felkészülve azért egy tízest süllyesztettem zsebem feneketlen mélységeibe.



Az első meglepetés a belépéskor ért: senki sem állt sorba az ablak előtt. Nem kellett órákig ácsorognom, nem taposták le a lábamat és nem kellett eltűrnöm, hogy mások szemtelenül elém tolakodjanak. Nem! Én álltam egyedül az ablak előtt. Kihúztam magam! Herakleszi termetem eltakarta a postáskisasszony elől azt a csekély napfényt is, mely a koromtól sötét ablakon át beszűrődött. Elegáns mozdulattal nyújtottam át a számomra látszólag jelentéktelen papírhalmazt. Hisz mit nekem egy feladás, amikor lecsapni is tudok! De az ablak mögött ülő koravén hölgy nem rettent meg bátor fellépésem láttán. Ellenkezőleg! Átvette stílusomat. Unottan méregette a pultra tett újságot, majd egy gyors, csaknem elegáns mozdulattal — a levegőben karjával félkört írva le - odacsapta a mérlegre. Ebben a pillanatban éreztem, hogy deltás alakom fölött és mellett egyre több fény szüremlik az ablakocska felé. Sőt, amikor a mérleg karja vészesen kilendült, az első verejtékcseppek is megjelentek homlokomon, s kezem idegesen kotorászott a zsebemben csörgő fillérek között. S ez még nem minden! Egy hirtelen kihúzott fiókból egy nagy füzet került elő tele számokkal. A számok lefelé növekedtek, s a hajadon ujja egyre lejjebb csúszott a lapon. Majd a végére ért és megcsóválta fejét. Engem akkor már - ahogy mondani szokás - "A halál vize vert". A nyak, a gyomor és a gégefőporcizmom ideges rángásba kezdett. A zsebemben lapuló forintok furcsa, földöntúli hangokat hallattak remegés közben, s ekkor egy másik könyv jelent meg ellenfelem kezében. E pillanatban szemem előtt feltűnt és lebegni kezdett az olimpia öt színes karikája, az Orion csillagkép valamennyi csillagával és a Fiastyúk csibéivel. De ekkor...
Az ujj, a sátáni kéz megállt egy számnál, odanéztem, de csak milliónyi nullát láttam szkippelve és egyre gyorsuló futással. Majd egy lágy, szinte éteri hang hallatszott a postáskisasszony végtelenségig rúzsozott szájából:
- 60 fillér!
N. Cs.
Tartalomból:
  • Forradalmi Ifjúsági Napok, 1974
  • Három tavasz
  • Hogyan?
  • Energiaválság - Parrag József I.a
  • Szerkesztői üzenetek - Nagy Csaba - diákszerkesztő
  • Helyreigazítás - Frank Sándor - IG szd. pk. h.
  • Kérek egy kupicával! - ti
  • Röviden Albert Schweitzerről - Tábori László
  • Olvassunk többet! - Szűts Ildikó I.b
  • Jobb vagy rosszabb? - Csepecz Ilona IV.a
  • Egy arc a "Münnich"-ből - "Bobojsza"
  • IV. Pablo Neruda alapszerv
  • Lukács György alapszervezet
  • Albert Schweitzer (III.) alapszerv
  • IV. alapszerv
  • A kapilláris rezisztencia patofiziológiája és farmakológiája - Cs. B.
  • Csak részvételért? - Horváth Ferenc I.a
  • Vicc
  • Egy a sok közül - Csepecz Ilona IV.a
  • Szenvedmények húsz perc alatt
  • Dolgozat előtt - Szmicsek Sándor I.a
  • Párbaj - N. Cs.
  • Hamm! - Cs. B.
  • A természet lágy ölén... - Őszi Attila II.a



Erdőhát 1969-1970

a teljes címerező album ITT megtekinthető

Péntek reggel buszra szálltunk,
Pocsolyákon átgázoltunk,
Zimmer Zum, zimmer zum,...

Sofőr bácsi örömiben,
Dicsőíti a gödröket...

Beérkezvén a táborba,
Megrohantunk mindent sorba...

Rémlátomás! Hodály és ház,
Csodálkozunk, ez a lakás...

Sikerült is gyorsan nekünk,
Egy szép szobát kerítenünk...

Húsz ágy van a kis szobában,
Megfulladunk mindahányan...

A falakon képek lógnak,
Szép nőcikék ránk vihognak...

Azért vannak fenn a nők csak,
Mert a srácok nem ott lógnak...

Vili bácsi szigorával,
Őriz minket a botjával...

Járkál köztünk nagy peckesen,
Figyeljük mi őt kedvesen...

Elit kis ház a szomszédunk,
Megleshetik minden álmunk...

Brigádmamánk Ági néni,
Erkölcseink mindig védi...

Balatoni huligánok,
Ági néni jár utánok...

Van nekünk egy doktornénink,
Gyógyszerével nem csak szédít...

Konyhafőnökként is hódit,
Mert a hasunkról gondoskodik...

Éjjeli koncert is volt itt,
Mit razzia félbe szakít...

Ügyeletes tanár jött be,
Néma rádiót el is vitte...

Ó te drága kukorica,
Címer mért is van te rajtad...

Papa, mama, csalamádé,
És még van egy csomó dádé...

Itt volt nálunk az Atlasz,
Volt őrjöngés, ha nem is nagy...




1970 nyarán megint nagyon sok dunaújvárosi gimnazista lány töltötte szabadságának egy részét az erdőháti táborban.

meg kell azonban említeni, hogy nagyon sokan jelentkeztek év végén a nyári táborba, de kevesen indultunk el Dunaújvárosból. Időközben egyre többen csatlakoztak hozzánk, és bátran mondhatjuk, hogy nem bántuk meg azt, hogy leutaztunk. A pénzkeresési lehetőség jó volt, s a szabadidő eltöltéséről is gondoskodtak.


Sokunk számára sokáig emlékezetesek maradnak az Erdőháton töltött napok. Különösen az Atlasz hangversenye volt nagyon élvezetes, s ugyanez mondható el a velencei útról is.

Nagyon szeretnénk azt, hogy a továbbiakban is tegyék lehetővé a hasznos időtöltést és ehhez még sok tollaslabdát kérünk.


Iskolai híradó - 1969 december


ISKOLAI HÍRADÓ - 1969 december - letöltés

Még ragyognak a csillagok
Három... négy.. öt... sok! Mennyi csillag van az égen! Ma még ragyognak. De holnap?
Sötét van, talán világos. Est. Nyári este. Fenn a csillagok és a Hold, lenn az élet. Egy fiú és egy lány. Ülnek a padon, a lány hintázik a lábával. Beszélgetnek. Arról, amiről más is, talán nem lesz holnap.
- Hiszel benne?
- Nem. Ebben nem lehet hinni. Ez csak olyan!
- Hogy - hogy olyan? Mi az nálad, hogy olyan?
- Élünk! És holnap is fogunk élni! Csak ezt kell természetesnek venned, nem kell mindjárt begyulladni!
- Begyulladni? Micsoda hős lettél hirtelen! Igenis félek. Minden sejtemmel és minden idegszálammal. Félek! - mondja a lány és nem szégyelli, amit kimondott.
- Igen! Tudom! - vág vissza a fiú -, Olvastad az újságban, bemondta a rádió, sugározta a tv: Emberek! Itt a világ vége! Meneküljetek! Megijedtél? De hát mitől? Ők talán tudják, hogy tulajdonképpen mi lesz? Sejtik. Gondolják.
- És akkor miért ne gondolhatnánk jóra? - szól közbe a lány - Ugye, ezt akartad mondani?
- Pontosan! De most komolyan gondolkozz egy kicsit! Miért ne lehetne most az egyszer nekem igazam?
- Mert ez képtelenség!
- És az? Lehet, hogy az ís ugyanilyen képtelenség!? - vitatkozik tovább a fiú lázzal, szenvedéllyel.
- Lehet! - adja: meg magát végül a lány - lehet, hogy neked van igazad. Hagyjuk ezt, jó?
Csend van. Friss nyári levegő feszül az erdőre. Az árnyékok megnyúltak, valóban este van. Ilyenkor már alszanak a kicsik, az asszony mosogat a konyhában, a férj ül a tv előtt.
- Kedves nézőink!
Az utcákon halvány fény. A neonok villognak. BISTRO... BÁR. CSEMEGE... BISTRO. . . OTP. . KÖZÉRT. .. CSEMEGE. . .
A lány odabújik a fiúhoz. Már nem törődnek a holnappal. Élünk, és még ragyognak a csillagok.
(III. g.)



Tartalomból:
  • Újult erővel - Barsi Tomaj pártösszekötő
  • "Ifjú szívekben élek s mindig tovább" - Fehérváry Zsuzsanna IV.a
  • Hallgassátok... - Ambrus Imre
  • Látogatás Münnich Ferenc otthonában -Keresztes Éva II.f
  • Kiáltás - Kemény Ádám III.b
  • Találkoztam Ságvári Endrével - (A Münnich-heti pályázat II. díjas műve) Pethő Margit IV.b
  • Huszonöt éve szabadult fel Dunapentele - Kunszonti Ágnes III.a
  • Jelentés az iskolai KISZ küldöttértekezletről
  • "25 év" - Felszabadulási történelmi verseny
  • Még ragyognak a csillagok - III.g
  • Hírek


2013. május 29., szerda

Iskolai híradó - 1969 február


ISKOLAI HÍRADÓ - 1969 február - letöltés


A Forradalmi Nemzedékek Próba értékelése
A próba feladatainak maradéktalan teljesítéséért a Forradalmi Nemzedékek oklevelét nyerték el a következő alapszervezetek: II. a., II. f., II. h. és a III. f., III. g.
A pontversenyt a II. a osztály nyerte 443 ponttal. Teljesítményükért az iskolai KISZ Bizottság budapesti kirándulást ad jutalomként.
A második helyen a III. d., harmadikon a III. b osztály végzett, pontszámuk 276, illetve 263.
A leggyengébb teljesítményt a III. c osztály érte el 61 ponttal.
Az évfolyamok sorrendje az átlagos pontszámok alapján:

  1. II. év
  2. III. év
  3. IV. év
  4. I. év

Dicséret illeti az elsősöket, mivel KISZ-alapszervezetek nélkül is kivették részüket a vetélkedésből.


Tartalomból:

  • Mozgalmi életünk - Barsi Tomaj tanár
  • Határozat a Münnich plakett alapításáról - Igazgatóság
  • Szalagavató '68-69 - Luczó Mária III.g
  • Sóhaj - Dukai Mária IV.c
  • Valami nem stimmel... - Bödön Ödön III.x
  • Harcos ifjúságunk - Dukai Mária IV.c
  • Fekete eset - Eszperente Ede III.d
  • Mit kíván az IHI az 1969. évben... - Ambrus Imre IV.a
  • Apróhirdetés
  • Tanulmányi eredmény 1968-69-es tanév első félév
  • A forradalmi Nemzedékek próba értékelése
  • Lázongó ifjúság - Fekti Erzsébet II.c
  • Emberek a pokolban - Zsoldos Imre IV.f
  • Vetélkedő 1918*1919
  • Ballada az első hóról - Ambrus Imre II.a
  • "KIMSZ" kupa 1968
  • i.e.
  • Kézilabda villámtorna
  • Rébusz
  • Keresztrejtvény