2014. február 28., péntek

Tizenöt/tíz esztendő

Tizenöt esztendő

Gondolatok felszabadulásunk 15. évfordulójára

Siklósi Pál



Akinek gyermeke van, gyakran érezheti azt az ellágyulást, ami olyankor fogja el az embert, ha távolról, észrevétlenül szemléli gyermekét, és valami megható emberi tulajdonság kifeslését lesheti meg benne.
De azt az érzést, ami a pedagógust fogja el olyankor, amikor először kerül szembe egy osztályra való nyíltszemű, nyílásra kész szívű, figyelő eszű embersarjjal, azzal a tudattal, hogy ezek emberré válása az ő munkájának, emberségének lesz az eredménye, ezt az érzést csak pedagógusok ismerhetik. Az első ilyen találkozás felejthetetlen, meghatottsága nem ismételhető, nem utánozható, el nem feledhető.


Velem működésem 13. évében mégis megesett, hogy ez a különös, egész életre szóló meghatottság újra erőt vett rajtam. A tanulók, akik, ebben az évben a kezem alá kerültek, mind 1944-45 vérrel, könnyel, bizonytalansággal, szenvedésekkel terhes, de szabadságot szülő napjaiban kezdték meg életpályájukat. Tizenöt év elteltével az egész magyar nép munkájával nekik épült tízéves új szocialista városban egy vadonatúj iskolaépület friss falai között, hevenyészetten berendezett tanteremben az ország minden tájáról összeseregelve álltak előttem a tanév kezdetekor.


És én úgy éreztem, hogy most kezdem pályafutásomat, ezek az első igazi tanítványaim. Ez az az "új nép, másfajta raj", amelyről József Attila jóslata annyit visszhangzott a fülemben.
Ezek a gyermekek már semmit sem ismernek a múltból, legfeljebb az idősek elbeszéléseiből, könnyen mesének vélvén csupán az egészét. Az emberhez méltó élet, a tizenötéves gondoskodás azokat a nélkülözéseket is hamar feledtették szervezetükkel, amelyeket csecsemőfejjel a háború örökségeként kellett elszenvedniük. Tizenöt éve, tudatuk első nyiladozásától kezdve, azt látják, hogy a társadalom minden erőfeszítése, szüleik, a hivatalos szervek, a párt minden figyelme arra összpontosul, hogy nekik minél boldogabb holnapjuk, minél szebb, minél emberibb jövőjük legyen. (Meg kell mondani - és ez nem üres dicséret -, hogy ezek a gyerekek tökéletesen megérdemlik, és becsületesen meghálálják a róluk való gondoskodást.)
Az ünnepi meghatódás pillanatai nagyon alkalmasak arra, hogy az embert eszmélkedésre serkentsék, elgondolkoztassák.
Bennem az a gondolat merült fel, hogy milyen két perspektívát tekinthetett volna át e gyermekek születésekor a római kapuk kétarcú Janusa, ha a magyar történelem nagy sorsfordulójának, a felszabadulásnak emlékívén elhelyezve, mindkét arcával 15-15 évet tekinthetett volna át.
Az egyik arc éppen 1930-ra tekintene vissza, a gazdasági válság talán legnehezebb esztendejére. A magyar gazdasági élet a dolgozó tömegek számára a reménytelenség földje volt. Faluhelyen boldog volt, aki valamelyik uraságnak látástól vakulásig robotolhatott. Az én diákjaimhoz hasonló tizenötévesek akikor javában kanászkodtak, béreskedtek, cselédeskedtek, nem ülhettek az iskola padjaiban. A munkaképes felnőttek uradalmi pusztákon közös cselédlakásokban élték le életüket, vagy félországot bejárták summáscsapatokban. Legfeljebb öreg korukra húzódhattak be a falvakba jussolt vityilóikba, de megszokott volt a fiatalabbak kegyelemkenyerén éldegélő, vagy éppen szegényházban sorvadozó, magával tehetetlen öreg is.
A falvakban sok volt az eszkimó, a fóka kevés. A kisparasztok kezén alig maradt föld. A túlnépesedés ellen egykével, városra özönléssel és kivándorlással védekeztek.
Városon sem volt kedvezőbb a helyzet. A férfimunkaerőt fokozatosan női és gyermekmunkával helyettesítették, ami a kizsákmányolásnak ördögi fogása volt. Így egyrészt a munkanélkülivé vált férfikezek olcsóbban kínálták munkaerejüket, másrészt a helyükre állított nőknek és gyermekeknek csak félbért fizettek.
A szemérmetlen gazdasági kizsákmányolást a legleplezetlenebb politikai kisemmizés kísérte és támasztotta alá. A dolgozó tömegeknek semmiféle politikai képviselte nem létezett. Az igazi munkásmozgalom, a munkásosztály haladó pártja illegálitásba szorítottan vívhatta csak elkeseredett harcát. A szociáldemokraták, akik magukat a munkásság képviselőinek nevezték, lepaktáltak az uralkodóosztállyal néhány parlamenti hely biztosítása ellenében. Titkos szavazás csak a városokban volt, a falvakban nyiltan kellett a hivatalos, jelöltekre szavazni a csendőrszuronyok árnyékában.
Ilyen gazdasági és politikái körülmények mellett mit várhattak a dolgozó tömegek kulturális téren? Az elemi iskola 6 osztályának elvégzése papíron kötelező volt ugyan, de a hatalom tényleges birtoklóinak, a földesuraknak fontosabb volt, hogy legyen kanászuk, kukoricapásztoruk, dióverőjük, krumpliszedőjük, olcsó gyermekmunkaerejük, mint hogy a béresek fiatal nemzedék megtanuljon írni-olvasni. És mi lehet az analfabéták kulturális igénye? Az alapvető műveltség meg nem adása mellett csak természetes volt, hogy a tömegek számára semmiféle kulturális létesítményt sem teremtettek akkoriban. A »népszerű« lápok rémhírei, hátborzongátó történetei jelentették az egyedüli szellemi táplálékot és egyben a legzüllesztőbb példamutatást.
Az egészségügyi gondoskodás is elégtelen volt. Megesett, hogy a kiskondást átfúródott gyomorfekély-görcsök gyötörték meg. A szülőktől kezdve mindenki arra várt, hogy majd magától megjön a gyógyulás. Mire mégis kórházba vitték, már nem lehetett rajta segíteni.
A kisemmizett, elhanyagolt, kultúrálátlanságban tartott tömegek alig eszméltek a fasizmus leplezetlen előretörése idején is. így azután könnyen ágyútöltelékké tehették, géppuskák elé, tankok alá kergethették a magyar százezreket, az ébredő tudatúakkal pedig megtöltötték az internáló táborokat, a munkatáborokat, a gázkamrákat. Nyersanyaggá, iparcikké züllesztették az Embert!
Ennek az apokaliptikus rohanásnak vetett véget 1945, a felszabadulás.
Onnan napjainkig áttekintve a másik 15 évet, merőben más kép tárul elénk.
Ma a mezőgazdaság a szocialista nagyüzemek megteremtésével modern munkakörülményeket biztosít a falusi dolgozó tömegeknek. Egészséges, tiszta feltételek között dolgozva, milliós jövedelmű gazdaságok gazdája lehet ma a magyar paraszt.
Városunkban az üzemi munkások társadalmunk minden szempontjából legjobban megbecsült tagjai közé tartoznak. Előnyös munkabérviszonyok között biztonságos, egészséges munkakörülményekről gondoskodik a nép állama, hiszen az üzemek gazdája maga a nép. A gyermekek dolgoztatása megszűnt. A gyermekek ma vidám fiatalságukat tanulással, erejük gyarapításával, az életre való komoly felkészüléssel töltik el. Megsemmisültek azok a botrányos megkülönböztetések, amelyek a nőket sújtották. Nemcsak a munkájuk részesül a férfiakéval egyenlő anyagi elbírálásban, hanem az élet minden területén egyenlő érvényesülési lehetőségeket biztosít számukra népünk alkotmánya, pártunk következetes és fáradhatatlan felvilágosító munkája és elvi harca.
A teljes gazdasági felszabadítás tökéletes politikai szabadsággal jár együtt. Ma 18 éven felül mindenkinek teljes és egyenlő állampolgári jogai vannak. A választások a teljes titkosság és demokratizmus jegyében kerülnek lebonyolításra. A törvényhozás a legszélesebb néptömegek véleményének állandó figyelembevételével végzi tevékenységét; a képviselők, tanácstagok kötelesek választóiknak beszámolni munkájukról. A választók visszahívási joggal is rendelkeznek velük szemben.
A gazdasági és politikai szabadság természetes következménye a hatalmas kulturális felemelkedés. Ma már nincsenek analfabéták Magyarországon. A középiskolai érettségi hamarosan mindenki számára elérhető lesz. A felnőttek között is évről évre egyre nagyobb tömegek törekszenek arra, hogy leérettségizzenek. Az érettségizett diákok nagy százaléka (különösen sok munkás és parasztgyerek) tovább tanul. Egyetemeink a legváltozatosabb életpályákra készítik elő hallgatóikat. Sok fiatal számára az ösztöndíjas külföldi tanulmányokat is biztosítja népi államunk.
Színházaink állami támogatással soha nem képzelt magas színvonalra emelkedtek. A rádió, a napilapok közszükségleti cikké lettek. Növekszik a könyvtárak és múzeumok, valamint azok látogatóinak a száma. A nép állama különös anyagi megbecsülésben részesíti tudósait és alkotó művészeit,
Egészségügyi téren a társadalombiztosítás kiterjesztése az ország valamennyi dolgozójára megtörtént. A nép állama minden egyes polgárát gondos egészségügyi ellenőrzésnek veti alá már megszületése előtt. Szülőotthonok, bölcsődék, óvodák, napközi otthonok gondoskodnak az ifjú nemzedék egészséges felnevelkedéséről. A gyermekbetegségeknek oltások sorozatával, tisztasági és egészségügyi intézkedésekkel veszik elejét. Az orvosellátás ingyenes, a gyógyszerekért alig kell valamit téríteni. A korszerű, higiénikus lakások, a széleskörű munkásüdültetés is a nép- egészségügy javítását szolgálják.
Erő, egészség, vidámság, megelégedettség, jólét, emelkedő kulturális és életszínvonal jellemzik a felszabadulásunk óta eltelt 15 évet.


A magyar nép vezetői szövetségeseinkkel vállvetve, a világ valamennyi dolgozójával egyetértésben népünk további felvirágoztatásáért következetesen a szilárd és állandó világbéke megvalósításáért küzdenek.
Mi, akiknek apáit két világháború viszontagságai dobálták Európa egyik végéből a másikba, akiknek legértékesebb ifjúéveit döntötte romba a második világháború, a legkonokabb erőfeszítésekkel azért küzdünk, hogy soha ne kelljen ennek a most nyiladozó tizenötéves nemzedéknek megismerni azokat a rettegéseket, azokat a szenvedésekét, borzalmakat, amelyek az előttük járó nemzedék életét megkeserítették a két imperialista világháborúban és a kizsákmányolás közben eltelt féktelen évtizedeiben.


Hadd jusson osztályrészül a mi tizenötéveseinknek, kedves, életvidám, bíztató reményekkel teli új hajtásainknak, hogy gazdag, verőfényes években lombba szökve, az emberi haladás gyümölcseit érleljék meg békés alkotóéveik bőséges kihasználásával szocialista népünk további boldogulásának megalapozására.

SIKLÓSI PÁL

2014. február 6., csütörtök

OKTÓBER

KISS ÁGNES:
Új próbálkozás a gimiben 
Október



Egyik ismerősöm péntek délután megkeresett. "Elviszlek valahova, ami biztosan érdekelni fog téged" - mondta.
A Münnich Gimnázium felé menet több szállingózó fiatallal találkoztunk. "Odajönnek, ahova mi" - biztosított ifjú utitársam.
Mikor megérkeztünk, először nyekergő dob- és gitárpróbát hallunk, majd teljes bedobással rockzene tölti be a gimi kultúrtermét: régi Rolling Stones és Curi számok. A zenélő fiúk körül a földön, a szétszórt padokon fiúk, lányok ütik a ritmust, tapsolnak, ha jönnek a kedvelt dallamok. Október - tudom meg tőlük az együttes nevét. Negyedikesek. Varga Livius, Kiss Tibor, Kiss Endre, Mikuli Ferenc, Hetényi Csaba, Kiss Norbert - sorolják gondolkodás nélkül a neveket. Mindenki ismeri őket a suliban, ez a magyarázat. Amikor kérdezem őket vállat vonnak, nem tudják, mikor állt össze a csapat.
- Készültünk a legutóbbi nyitott napra. Váratlanul plakátok jelentek meg a falon: Október. Eddig azt sem tudtuk, hogy van ilyen. Aztán jött az első bemutatkozásuk - emlékezik vissza Hennike.
- Egyszercsak itt voltak. Többnyire decemberben tudtuk meg , hogy egy-két negyedikes fiú összeállt, és zenélni fognak nekünk. Tombolás volt - válaszolja Éva.
Szájról-szájra terjedt a hír, hogy a nyitott nap sikere után ismét bemutatkoznak. Az énekkari próba elmaradt, helyette ők "lettek", de ezt senki sem sajnálta.
A terem zsúfolásig tele.
- Ti miért jöttetek el? - szólítom meg az ajtóban ácsorgó csoportot.
- Miért, hol kellene lennünk? - vágnak vissza és nevetnek - Az Október egy jó társaság. Liviusékban van valami, amivel maguk mögé tudnak állítani minket - mutatnak körbe. Az is látszik, hogy ők nagyon jó barátok. Sokan azt hiszik, hogy beképzeltek, mert megvan a maguk szoros csoportja, akikhez nagyon nehéz közeljutni, bekerülni közéjük.
Anikó kicsit kritikusabb:
- Persze a felszerelés. Decemberi bulijukon tízpercenként mikrofont kellett cserélni, mert nem lehetett hallani Csaba hangját. Az is kár, hogy nem rukkolnak még elő saját számmal.
Persze, a fiúk nem dédelgetnek magukban zenészi álmokat. Inkább a Külkereskedelmi, Állatorvosi, Képzőművészeti Főiskolára való bekerülésre hajtanak. A közös zenélgetés hobbi, diáktársaiknak pedig egy-egy jó hangulatú összejövetel.
A zenészek pakolnak, mi is szedelőzködünk. A "koncert" mára véget ért. De még találkozunk....

forrás: Radír (Rudas Amatőr Diák Írások) 1989

2014. január 16., csütörtök

Hajókirándulás

Fából vaskarika, vetélkedők, Duna, dunakanyar, Hunyadi, az egész iskola, és még lehetne végtelenül sorolni mi minden kapcsolódik a 4 évente megrendezett HAJÓKIRÁNDULÁSHOZ. Sajnos az utóbbi években ez a hagyomány megszűnt, de nagy örömmel gondolunk vissza ezekre az együtt töltött napokra.

1987. 09. 08. Hajókirándulás


2013. június 2., vasárnap

1954/55 tanév - ötvenes évek


Az új tanévben kedvezőbb körülmények közé került iskolánk. 9 új nevelőt kaptunk, név szerint: Szabó Gyula, Dibusz Sándor (orosz), Siklósi Pál (magyar), Varga Sándor (biológia), Nagy Pál (matematika), Hammerl Ferenc (testnevelés), Nagy Pálné (biológia), Kalina Erzsébet (kémia). 


Helyiségeink is szűknek bizonyultak, leköltözhettünk a volt múzeumi és könyvtári  és könyvtári helyiségekbe a földszintre.


130 tanulóval kezdtük meg az új tanévet. Az új kartársak és új tanulóink hamarosan beilleszkedtek új környezetükbe és a munka jól haladt. Kialakultak a különböző szakkörök, melyekben szívesen bővítette ismereteit ifjúságunk. Létrejött az énekkar Székely Endre karnagy vezetésével. A sportélet is fellendült és tanulóink több bemutatón és versenyen vettek részt. Az Ifjúsági szervezetünk a DISZ is segítette az iskola munkáját, valamint fellendítette a kultúréletet is. 

A gimnázium III.a-b osztálya előadta
Kisfaludy Károly: Kérők című darabját 1955-ben.
Az előadással jártuk a vidéket ("tájoltunk").
A képen:
Kótay Kálmán
Kovács Edit
Gidai Gyula

A DISZ II. Kongresszusára rendezett seregszemlén tanulóink szép sikerrel szerepeltek. Nagy élményt jelentett Zója Kozmogyenszkaja asszony látogatása is. Felszabadulásunk 10. évfordulóját méltóan ünnepeltük meg.
A jó munkáért többször kaptunk a városi és Megyei DISZ Bizottság részéről dicséretet. A tanév folyamán 4 pedagógusunk kapott a jó munkáért pénzjutalmat. Gábor Gabriella, Nagy Pálné, Varga Sándor, Hammerl Ferenc.
Az iskolaév munkáját semmi sem zavarta és a vizsgák is nyugodt légkörben folytak. 
A tanévet június 19-én az évzáró ünnepéllyel zártuk le.



1955 június hó
Dr. Salgó Dezsőné - igazgató

Az 1953/54 tanulmányi évben kitűnő tanulmányi eredményt elért tanulók, akik megérdemlik, hogy nevüket az albumban megörökítsük:

  • Dudás Mária - Sztálinváros
  • Fekete Teréz - Sztálinváros ófalu
  • Horváth László - Sztálinváros ófalu
  • Kosszián Katalin - Pusztaszabolcs
  • Németh Julia - Sztálinváros ófalu
  • Szentmiklósi Csaba - Sztálinváros ófalu
  • Sivák Gyula - Sztálinváros ófalu
  • Horváth Tamás - Sztálinváros ófalu

Sztálinváros. 1954. VI. 23-án
Dr. Salgó Dezsőné - igazgató


2013. május 31., péntek

Az első ballagók





Ballagás a gimnáziumban

"Bár zord a harc, megérzi a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák!"

E néhány kedves sor került a sztálinvárosi Általános Gimnázium IV. osztályos ballagó diákjainak meghívójára.
A ballagási ünnepség május 11-én délelőtt 11 órakor kezdődött. Az iskola virágba öltözött tornatermében búcsúztatták az első, Sztálinvárosban érettségizett diákokat.
A kedves, megható délelőtti ünnepséget a ballagó diákok sötétkék ruhája, és a hajukban felhalmozott sok-sok tarka virág is emelte.
"Ballag már a vén diák..." - csendült a hagyományos búcsúdal és kart-karbaöltve jöttek a IV. osztályos fiúk és lányok.
A Himnusz eléneklése után Siklósi Pál osztályfőnök búcsúztatta az érettségizőket. Beszédében kihangsúlyozta annak a jelentősségét, hogy ők az első szocialista város első érettségizői. "Legyetek erre mindig büszkék, bárhova sodor sorsotok" - mondta többek között.
Ezután a III. osztályosok és a KISz szervezet III. és IV. oszt. tanulói részéről hangzottak el búcsúztató szavak. A távozó IV. osztályos fiúk és lányok meghatott szavakkal köszöntötték tanáraikat 4 fáradságos év után. A III. osztályosoknak és az öreg tanulóknak jó tanulást kívántak és az eddig kialakult iskolai hagyományok továbbfejlesztésére és megőrzésére kérték őket. A III. osztályosok átadták ajándékaikat a távozóknak. A faragott vándorbot és a bot végére felkötött kis bátyú képletesén az életbe való indulást jelentette.
Ezután Tapolczai Jenő, a Városi Tanács VB. elnöke üdvözölte és néhány kedves szóval búcsúztatta az érettségizőket.
- Nagy eseménynek tartjuk városunk életében a mai napot, amikor Sztálinváros első érettségizőit búcsúztatjuk. Nehéz az elválás, nehéz itthagyni az iskolát, de e fáradságos, örömben és bánatban gazdag négy év után soha ne feledjék, hogy városunk első érettségizői voltak.
Becsüljék meg szüleiket, akik annyit dolgoztak, hogy önök tanulhassanak, kulturált  művelt emberek lehessenek. Emlékezzenek szeretettel nevelőikre, akik fáradságot nem kímélve tanították Önöket. Szeressék a mi sokat szenvedett hazánkat, Népköztársaságunkat. Az elmúlt 12 esztendő tette lehetővé, hogy a munkás-paraszt fiatalok előtt is kitáruljanak az iskolák kapui. Gondoljanak szeretettel mindig a mi városunkra, legyenek e városra mindig büszkék.
E napon kérem önöket, ne hagyják magukat megtéveszteni, legyenek a Magyar Népköztársaság becsületes, hű dolgozói. Önöknek az életben sok sikert és előrehaladást kívánok, nevelőiknek pedig további jó munkálkodást - fejezte be Tapolczai elvtárs.
Salgó elvtársnő, az Ált. Gimnázium igazgatója könnyezve búcsúztatta kedves diákjait. Meghatott szavakban biztosította őket afelől, hogy ide mindig visszajöhetnek, örömben, bánatban egyaránt. Sok sikert és boldogságot, kívánva fejezte be búcsúztatóját.
Az "Ifjúsági induló" hangjaival zárult a bensőséges ünnepség és a ballagó "öregdiákok" még egy utolsó sétára indultak az iskolába, elbúcsúzni minden kedves zugtól és saroktól. Ifjú hangjuk hol innen, hol onnan csendül fel: "Ballag már a vén diák, tovább, tovább..."


Az első végzős osztályok:







2013. május 30., csütörtök

Az első hét év

feldolgozás folyamatban

Előszó


írta: dr. SALGÓ DEZSŐNÉ igazgató


Úgy érezzük, napjainkban sokat vitatott kérdés felvetése kívánkozik évkönyvünk első lapjaira.
Mit értünk ma általános műveltségen, van-e a gimnáziumnak létjogosultsága, hogyan alkalmazkodik a, középiskola szocialista építésünk igényeihez, ezekről a kérdésekről szeretnénk néhány szót szólni.
Napjainkban a természettudományos és technikai műveltség olyan hatalmas mérvű fejlődésen ment keresztül, hogy műveltségen ma többet értünk, mint a hagyományos klasszikus műveltséget. A klasszikus műveltséget ki kell egészítenünk természettudományos műveltséggel és technikai ismertekkel. Amely iskolafajta ezt nyújtani tudja kerek egészében, az a gimnázium.
A gimnáziumban ma a hagyományos irodalom, történelem, művészettörténelem, pszichológia mellett, melyet kiegészítenek a nyelvek: latin, orosz, német, alapos természettudományos oktatást is kap ifjúságunk, amely természetesen marxista világszemlélet alapján áll.
Hogy az élettel is lépést tartsunk és a gyakorlati oktatást is segítsük, kísérletező órákat kötelezően tartunk a kémia, fizika és a biológia területén, ahol csoportokban dolgoznak a tanulók. Az utolsó évben nagyot léptünk ezen a téren előre. Kiléptünk az iskola szűk falai közül. Közelebb vittük tanulóinkat az élethez, a gyárhoz, az üzemhez. S ezeket a tanulókat már nem lehet azzal vádolni, ha elhagyják az iskolát, hogy nem értenek semmihez. S rajtuk keresztül az iskolafajtát sem.
Ezzel megfeleltünk a legfontosabb kérdésre. Igen, a gimnáziumnak van létjogosultsága. Humánus és természettudományos műveltséget kapott olyan ifjakat bocsátunk ki az iskola falai közül, akik megtanultak helyes szemlélettel gondolkozni, kutatni, de ugyanakkor megtanultak dolgozni is, és szívesen állítják képességeiket hatalmas iramban fejlődő szocialista hazájuk rendelkezésére.
A cél most, hogy minél több munkás- és parasztgyerek kerüljön a gimnáziumba, melynek kapui régen zárva voltak előttük. Ezt a törekvést támogatta kormányunk akkor, amikor 1953-ban gimnázium létesítését határozta el a Városi Tanács javaslatára. A határozatot tett követte, és 1953 óta sok-sok tanuló nevelődik a fenti szempontok szerint a gimnázium falai közt.
Évkönyvünkben képet óhajtunk adni arról a munkáról, amely a hét év alatt iskolánkban folyt.
A munka nem volt zavartalan és nem volt zökkenőmentes. De új szocialista városunk többi intézményeihez hasonlóan az évek folyamán megteremtődtek azok a személyi és tárgyi feltételek, amelyek a jó munka alapját képezik.
Segítségünkre volt ebben a Megyei Művelődési Osztály, a Városi Tanács, akik a személyi és tárgyi feltételeket megteremtették és hathatós támogatást nyújtottak. Mindazért a segítségért, amit az évek során bárhonnan és bárkitől kaptunk, itt mondunk köszönetet.
A nevelési és oktatási munka színvonalának emelése érdekében segítségünkre volt a Városi Pártbizottság, a Városi Pedagógus Pártszervezet, a Pedagógus Szakszervezet, amely az iskolai pártcsoport aktivizálásával lendítette fel az egész tantestület munkáját. Itt kérjük továbbra a Városi Pártbizottságot és a Pedagógus Pártszervezetet, hogy kísérje figyelemmel iskolánk munkáját és tanácsaival támogassa azt:
Célunk az újtípusú középiskola megteremtése, amelyben komoly alkotó munka folyik. El kell érnünk, hogy felsorakozzunk az ország legjobb középiskolái mellé. Kötelez erre bennünket új szocialista városunk neve, a Vasműben elért komoly termelési sikerek, az egyéb intézményeknél folyó jó munka.
A Magyar Szocialista Munkáspárt művelődéspolitikájának irányelvei, a VII. pártkongresszus direktívái nekünk is megmutatták a követendő utat. Ezen az úton akarunk haladni: kommunista szellemű és világnézetű, művelt, erkölcsös ifjúságot akarunk nevelni.
Az ilyen szellemű ifjúság nevelését csak a szülői házzal tudjuk megvalósítani. Szoros kapcsolatot kell tehát a szülőkkel is kialakítani. Meg kell érteniük a szülőknek is, hogy gyermekük szocialista társadalomban fog élni, tehát helyesen akkor járnak el, ha gyermeküket szocialista szellemben nevelik, és felkészítik a szocialista építés feladataira.
De céljaink megvalósítását kell, hogy az ifjúság is magáévá tegye. Magas tanulmányi színvonalat csak komoly, tervszerű, állandó tanulással lehet elérni. Számítunk ebben a munkában a Kommunista Ifjúsági Szövetség hathatós támogatására. Legyen motorja iskolai életünknek, lelkesítse a tanulóifjúságot a tanulásra, vigyen életet a szakkörök munkájába, szervezze a társadalmi munkát, mutasson példát a munkában, a szocialista emberhez méltó fegyelmezettségben.
Hiszem, hogy közös erőfeszítések nyomán kialakul az ideológiai-eszmei és pedagógiai egység a tantestületben, létrejön a szoros elvtársi kapcsolat a szülőkkel, a tanulóifjúság öntudatosabb része pedig megértve, hogy ebben saját egyéni boldogulását is szolgálja, segíteni fog nekünk céljaink elérésében.

Folyt köv.!



Iskolai híradó - 1974 május


ISKOLAI HÍRADÓ - 1974 május - letöltés

Párbaj

Az iskolaújság előző számát akartam feladni egyik szerkesztő barátomnak. A címzés rendben, csomagolás rendben, csak a bélyeg hiányzik: Vajon milyen címletet (szakszerűen) ragasszak rá? Hosszú tanakodásom vége az lett, hogy semmilyet sem ragasztottam rá! Hanem: irány a főposta!
Gondoltam legfeljebb egy kettesből megúszom, de minden eshetőségre felkészülve azért egy tízest süllyesztettem zsebem feneketlen mélységeibe.



Az első meglepetés a belépéskor ért: senki sem állt sorba az ablak előtt. Nem kellett órákig ácsorognom, nem taposták le a lábamat és nem kellett eltűrnöm, hogy mások szemtelenül elém tolakodjanak. Nem! Én álltam egyedül az ablak előtt. Kihúztam magam! Herakleszi termetem eltakarta a postáskisasszony elől azt a csekély napfényt is, mely a koromtól sötét ablakon át beszűrődött. Elegáns mozdulattal nyújtottam át a számomra látszólag jelentéktelen papírhalmazt. Hisz mit nekem egy feladás, amikor lecsapni is tudok! De az ablak mögött ülő koravén hölgy nem rettent meg bátor fellépésem láttán. Ellenkezőleg! Átvette stílusomat. Unottan méregette a pultra tett újságot, majd egy gyors, csaknem elegáns mozdulattal — a levegőben karjával félkört írva le - odacsapta a mérlegre. Ebben a pillanatban éreztem, hogy deltás alakom fölött és mellett egyre több fény szüremlik az ablakocska felé. Sőt, amikor a mérleg karja vészesen kilendült, az első verejtékcseppek is megjelentek homlokomon, s kezem idegesen kotorászott a zsebemben csörgő fillérek között. S ez még nem minden! Egy hirtelen kihúzott fiókból egy nagy füzet került elő tele számokkal. A számok lefelé növekedtek, s a hajadon ujja egyre lejjebb csúszott a lapon. Majd a végére ért és megcsóválta fejét. Engem akkor már - ahogy mondani szokás - "A halál vize vert". A nyak, a gyomor és a gégefőporcizmom ideges rángásba kezdett. A zsebemben lapuló forintok furcsa, földöntúli hangokat hallattak remegés közben, s ekkor egy másik könyv jelent meg ellenfelem kezében. E pillanatban szemem előtt feltűnt és lebegni kezdett az olimpia öt színes karikája, az Orion csillagkép valamennyi csillagával és a Fiastyúk csibéivel. De ekkor...
Az ujj, a sátáni kéz megállt egy számnál, odanéztem, de csak milliónyi nullát láttam szkippelve és egyre gyorsuló futással. Majd egy lágy, szinte éteri hang hallatszott a postáskisasszony végtelenségig rúzsozott szájából:
- 60 fillér!
N. Cs.
Tartalomból:
  • Forradalmi Ifjúsági Napok, 1974
  • Három tavasz
  • Hogyan?
  • Energiaválság - Parrag József I.a
  • Szerkesztői üzenetek - Nagy Csaba - diákszerkesztő
  • Helyreigazítás - Frank Sándor - IG szd. pk. h.
  • Kérek egy kupicával! - ti
  • Röviden Albert Schweitzerről - Tábori László
  • Olvassunk többet! - Szűts Ildikó I.b
  • Jobb vagy rosszabb? - Csepecz Ilona IV.a
  • Egy arc a "Münnich"-ből - "Bobojsza"
  • IV. Pablo Neruda alapszerv
  • Lukács György alapszervezet
  • Albert Schweitzer (III.) alapszerv
  • IV. alapszerv
  • A kapilláris rezisztencia patofiziológiája és farmakológiája - Cs. B.
  • Csak részvételért? - Horváth Ferenc I.a
  • Vicc
  • Egy a sok közül - Csepecz Ilona IV.a
  • Szenvedmények húsz perc alatt
  • Dolgozat előtt - Szmicsek Sándor I.a
  • Párbaj - N. Cs.
  • Hamm! - Cs. B.
  • A természet lágy ölén... - Őszi Attila II.a